Kellenek az álmok!

Ne hagyd elveszni, az álmok kellenek!

Küzdöttem én is ellenük sokat,

de álmok nélkül élni nem lehet;

kell hogy csapongjon a vágy, a gondolat!

Lehunyt pillákkal, lásd, veled vagyok.

Nélküled üres lenne minden megint…

Az érzés, ami áthat, felragyog,

mint a napfény mely minket melegít.

Úgy szeretnék végre hozzád bújni,

hogy beszívhassam bőröd illatát,

ölelő, óvó karodba besimulni,

s érezni leheleted lágy fuvallatát!

Testedhez testem tapadna akkor,

forró ajkad végre megcsókolna,

s e szépséges, vágyott pillanatkor szerelmem valóban a tied volna.

Csapongó álmaimban lásd, szeretlek.

Oly jó lenne egyszer úgy felébredni,

 hogy karodban fekszem, és ölellek…

S ne kelljen reggel mindent elfeledni!

Csak adni vágyom, elvenni sosem!

Csak szeretni, és nem ellopni mástól…

csak érezni, hogy van még érzelem,

ami megment a dermesztő magánytól.

Ne hagyd az álmokat! Legyenek veled!

Népesüljön be velük minden éjszakád.

Mert álmok nélkül élni nem lehet.

Álmodj hát velem! Szép jó éjszakát!